A túlsúly és az elhízás fogalma
Az obesitas az anyagcsere-folyamatok zavara, mely módosítja az energia-háztartást, így a folyamat során a táplálékfelvétel növekszik és/vagy az energialeadás csökken. A túlsúly mértékét a leghatékonyabban az úgynevezett BMI (Body Mass Index) segítségével számolhatjuk ki. A kilogrammban mért testsúlyunkat elosztjuk a méterben mért magasságunk négyzetével. Amennyiben az eredmény 20-25 közötti, testsúlyunk normálisnak mondható. A 25-30 közötti érték esetén beszélünk túlsúlyról és 30 felett obesitasról, tehát elhízásról. Ez az érték felnőtt személyre értendő. A gyermekek esetében kortól és nemtől függően változó értékekről beszélhetünk.
A túlsúly és az elhízás kialakulásának okai
Az elhízást több tényező okozhatja, attól függően, hogy külső vagy belső tényezők dominálnak. Így beszélhetünk endogén és exogén eredetű obesitasról. Endogén elhízás esetében a zsírfelhalmozódás nagy részt neuroendokrin, alkati tényezők zavara miatt fokozott. Az exogén obesitasnál nem beszélünk kifejezett „hormonzavarról“, ebben az esetben a túlzott táplálékfelvétel áll az elhízás mögött. Ezeket figyelembe kell vennünk, mert a túlsúly hatásos csökkentése érdekében e faktorok ismerete szükséges.
1. Táplálkozási tényezők
A túlsúly vagy obesitas kialakulásában nagy szerepet játszik a feldolgozott élelmiszerek, pontosabban az izolált szénhidrátok (cukor, fehér liszt) túlzott fogyasztása. A szénhidrátok felszívódási sebessége a szervezetben kritikus. Ezt a felszívódási sebességet a glikémiás index (GI) mutatja meg. A cukor előállítása során minden vitamin, ásványi só, nyomelem, enzim, telítetlen zsírsav, rost, valamint íz – és szaganyag eltűnik. Ezáltal a cukor vitálanyagoktól mentes táplálékká válik. Elfogyasztása után azonnal fel tud szívódni, mert a szervezetnek nem kell feldolgoznia, így a glikémiás indexe nagyon magas. Minél gyorsabban szívódik fel és jut a véráramba, a szervezet annál több inzulint termel. Minél több inzulin van jelen, annál gyorsabban szállítódik a tápanyag a sejtekbe. A test a szénhidrátokat glikogén (óriásmolekula) formájában tárolja az izmokban és a májban. Amikor az izmok erőteljesebb munkát végeznek, akkor a glikogént használják fel, ez teljesen célirányos folyamat: amelyik izom dolgozik abból fogy a glikogén. Ezután ha szénhidrátot fogyasztunk, a kiürült glikogén raktárak töltődnek újra. Ezzel ellentétben, amennyiben az izmok nem végeznek intenzív munkát, a glikogén raktárak nem ürülnek ki. Amennyiben ilyenkor fogyasztunk magas glikémiás indexű szénhidrátot, a szervezet több inzulint termel, mely a tápanyagot a sejtekbe szállítja, de itt nincs glikogén ürülés, ezért a szervezet csak zsírban tudja elraktározni a bevitt tápanyagot.
2. Mozgáshiány
A mozgáshiány és a táplálkozási tényezők együttesen magyarázzák a túlsúly vagy elhízás kialakulását. A táplálkozási tényezőknél említett glikogén az izmokban raktározódik. Ezek a glikogén raktárak csak az izom intenzív munkája során ürülnek ki. Amennyiben izmaink nem végeznek intenzív munkát a glikogén nem tud felhasználódni, és a fokozott tápanyagbevitel során zsír formájában tud elraktározódni. Ezért fontos, hogy a bevitt energia mennyisége és az izommunka egyensúlyban legyen.
3. Genetikai tényezők
Több más betegséghez hasonlóan az obesitas is genetikai és környezeti tényezők közti összjáték eredménye. Az anyagcserét és az étvágyat szabályozó különféle gének polimorfizmusa hajlamosít az elhízásra, amennyiben elegendő élelmiszerenergia áll rendelkezésre. Poirier P. 2006-os kutatásának eredményei alapján több mint 41 génhelyet hoztak összefüggésbe az elhízás kialakulásával (amennyiben a környezeti tényezők is kedveztek ennek). A kutatás szerint például az FTO gén (zsírtömeghez és elhízáshoz társuló gén) két másolatával rendelkezők 3-4 kg-mal nehezebbek, és 1,67-szer nagyobb náluk az obesitas veszélye azokhoz képest, akiknél nem található meg a kockázatot jelentő allél (egy gén variációja). Ezen kívül az elhízás genetikai hátterének kutatásával a leptin gén és a leptin receptorral kapcsolatos vizsgálatok is elindultak. A leptin a zsírszövetben keletkező peptid, mely visszajelez az agynak a szervezet zsírháztartásáról, így kihat a táplálékfelvételre. Nem megfelelő működése is vezethet elhízáshoz. Ezen felül a szimpatikus idegrendszer beta-3 receptorának csökkent mértékű aktivitása is állhat a túlsúly vagy elhízás kialakulásának hátterében, mivel a beta-3 receptor segíti elő az energialeadási folyamatot.
4. Egyéb tényezők
Egyes fizikai és mentális betegségek, és ezek kezelésére alkalmazott gyógyszerek is növelhetik a túlsúly vagy elhízás kockázatát. Az obesitas kockázatát növelő betegségek közé tartoznak különböző ritka genetikai szindrómák: Prader-Willi szindróma, Bardet-Biedl szindróma, Cohen szindróma, MOMO szindróma. Ezen felül néhány veleszületett vagy szerzett állapot is növelheti az elhízás esélyét: hipotirózis, Cushing szindróma, növekedési hormon hiánya. Ezek mellett bizonyos gyógyszerek is okozhatnak testtömeggyarapodást vagy megváltoztathatják a testösszetételt. Ide sorolható az inzulin, atipikus antipszichotikumok, antidepresszánsok, szteroidok és egyes hormonális fogamzásgátlók.