PSZICHOLÓGIA

Sportpszichológia

A sportpszichológia a fizikai aktivitás lélektani hatásainak vizsgálatával foglalkozó tudomány (Tóth, 2010). A sportpszichológusok feladata tehát a sportolók pszichológiai készségeinek fejlesztése. A főbb technikák közé sorolandó a relaxációs és imaginációs technikák, célállítás, figyelemkoncentráció fejlesztése. Ezeket a módszereket nem csak a sportolók tanulhatják meg, hanem az edzők is, hiszen ők is szorosan kapcsolódnak a munkához. A sportpszichológusok tanácsadással és konzultációval támogatják meg a résztvevőket (Szemes, Smohai, Tabajdi, Tóth, 2019).Kutatások bizonyítják, hogy a sport hatással van az egyén fizikai, lelki és mentális állapotára. Az a személy, aki sportol, kevesebbet dohányzik, egészségesebben táplálkozik, emellett személyiségbeli változások is bekövetkeznek (Keresztes, 2007).

 

A felnőttek átélik a mozgás feszültségoldó hatását, segít az idegesség, a feszültség oldásában, a hétköznapok során felgyülemlett stressz levezetésében, valamint az önszabályozott viselkedést erősíti (Kovács, 2013).

Budavári (2007) alátámasztja, hogy a sport segíti a helyes stresszkezelést, valamint a sport egészségre gyakorolt jótékony hatása az egészég mindhárom (szomatikus, pszichés, pszichoszociális) dimenziójában kimutatható (Pikó és Keresztes, 2007).

A sportpszichológia egyik fő kérdésköre, hogy a személyiség pszichés funkciói és tulajdonságai milyen befolyással hatnak a sportoló teljesítményére, a sportról vallott nézeteire (Nagykáldi, 2002). A sportpszichológia elméletébe és gyakorlatába más területek, mint a személyiséglélektan, fejlődéslélektan és a szociálpszichológia jelentős utat törnek. Kutatások bizonyítják, hogy a kiemelkedő sportteljesítmény eléréséhez a professzionális sport terén mára nélkülözhetetlen a testi képességeken túlmutató tényezők figyelembevétele és fejlesztése (Orosz, 2009).

Miben tud segíteni a sportpszichológus?

A szakember a legtöbb idejét a sportolóval tölti, akivel a hozott problémán dolgoznak. A leggyakoribb megkeresések közé tartoznak a teljesítmény-és motivációs nehézségek, sérülés utáni rehabilitáció, önbizalomfejlesztés, konfliktuskezelés, munka-sport-magánélet egyensúly kialakítása, sportkarrier utáni élet megtervezési nehézségei. Nem minden esetben problémákkal dolgozik együtt a szakember és a kliens, előfordul, hogy a sportolónak nincsen elakadása, pusztán önismereti és fejlődési céllal keresi fel a pszichológust. Emellett fontos az edzők, valamint a sportszülők megsegítése, akikkel szintén a fent felsorolt témákkal foglalkozunk.

 Számos sportoló nyilatkozta a hazai-és külföldi médiában is, hogy a világversenyek előtt a felkészülés fontos részét tette ki a sportpszichológiai foglalkozások. Fontos, hogy a sportoló azt érezze, a fejben elvégzett munkával még közelebb kerül a céljai megvalósításához, a sportpszichológusok pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy vezessék őket az útjukon.

Sématerápia

A standard kognitív viselkedésterápiás eljárások időhatáros, strukturált terápiák, hatékonyságuk egyértelmű szorongásos és depresszív kórképekben, ugyanakkor limitáltan alkalmazhatóak bizonyos nehezen kezelhető pszichés zavarokban. A huszadik század végén mindez arra sarkallta a kognitív viselkedésterapeutákat, hogy új terápiás megközelítéseket és módszereket dolgozzanak ki. Az első kognitív viselkedésterápiás szemléletű személyiségzavar-terápia Aaron T. Becknek és munkatársainak köszönhető, melyet néhány évvel később a sématerápia és a dialektikus viselkedésterápia megjelenése követett.

A kognitív terápiák második hullámához tartozó sématerápiát Jeffrey E. Young dolgozta ki, és ezzel egy új, integratív pszichoterápiát teremtett. A sématerápia kognitív viselkedésterápiás, kötődési, gestalt, tárgykapcsolati, konstruktivista és pszichoanalitikus iskolák elemeit foglalja egybe egy terápiás modellbe. A hagyományos kognitív viselkedésterápiát azzal egészítette ki, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a pszichológiai problémák gyermek- és serdülőkori eredetének feltárására, emotív technikákra, a terapeuta-páciens kapcsolatra és a maladaptív megküzdési stílusokra.

Művészetterápia

művészetterápia olyan terápiás módszer, mely a művészet (zenetáncképzőművészet, dráma, irodalom stb.) kreatív folyamatait a gondolatok és érzések nonverbális kommunikációjára használja. A művészetterápia összehangolja a művészet kifejező eszközeit és a terápiás hatótényezőket, amelyeket a terapeuta egy tervezett folyamaton belül alkalmaz. A művészetterápiához nincs szükség művészi tehetségre, hiszen az esztétikai célokat szolgáló és nem szolgáló művészeti termékek egyaránt hasznosan felhasználhatóak a terápiában. A művészetterápiákban közös a kreativitásra, szabad önkifejezésre, biztonságos és bizalmas környezetre helyezett hangsúly.

Felhasználási területek példái:

  • Egyéni pszichoterápia kiegészítője
  • Egyéni és csoportos alkalmazás pszichoszomatikus orvoslásban
  • Önismereti csoport eszköze
  • Gyász, lelki trauma feldolgozására (pl.: kreatív-expresszív művészetterápia)
  • Erős érzelmi gátoltság oldására (pl.: receptív zene, dráma terápia)
  • Hivatási fejlesztés, „coaching” (pl.: tánccal, zenével, szerepjátékkal motivációk kialakítása)

Egyéni és csoportos keretek között, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt megfelelő módszer.

 

Mentálhigiéniai tanácsadás

mentálhigiénés szakember -akár csak a pszichológus- nem betegségek kezelésével foglalkozik, azonban ha pszichés betegségre utaló jeleket lát, képes arra -és egyben kötelessége is- klinikai szakpszichológushoz vagy pszichiáterhez irányítsa ügyfelét. A mentálhigiéné nem terápia, de annak kiváló kiegészítője lehet. A mentálhigiénés szakember partnerként, segítőként viszonyul a klienshez, annak tudására, belső erőforrásaira alapoz, a találkozások sokkal inkább támogató, konzultatív, tanácsadó jellegűek, melyben az a fontos, hogy a kliens és segítője együtt találja meg a megoldást.

A stúdióban a mentálhigiéniás szolgáltatásunkat a jóga lélekre gyakorolt jótékony erejével párosítja a szakember, ezzel egy könnyed, emberközpontú módszertant alakult ki, mely mindennapjaink nehézségeit segít könnyebben megélni, megoldani.

Pszichológia felnőtteknek

Görögös szóval pszichológia, magyar nevén lélektan az emberi lényekhez tartozó gondolkodással és viselkedéssel foglalkozó tudomány. A pszichológia születését a legtöbb pszichológiatörténeti könyv 1879-re datálja és Wilhelm Wundt (1832–1920) nevével kapcsolja össze. Az azóta eltelt idő során sokban formálódott a pszichológia: több egymás mellett létező elméleti irányzat született, megalakultak a főbb kutatási területek, és az alkalmazott területek száma is megemelkedett.

A pszichológiát napjainkban is sokan azonosítják a gyógyító szakmában foglalkoztatott pszichológusok tevékenységével. A pszichológia viszont nem kizárólagosan az emberek lelki jólétével foglalkozó gyógyító tudomány, hanem az emberekre jellemző mindennemű folyamatok megértésére törekvő diszciplína is. A terápiás szakma csak egyetlen része annak, ahol a szakképzett pszichológus elhelyezkedhet. A pszichológia aktív kutatói szerepet vállal olyan kevésbé közismert területeken is, mint például a humanoid észlelés (látás, hallás, tapintás stb.) tanulmányozása, a tanulás és emlékezet törvényszerűségeinek feltárása, a nyelvelsajátítás folyamatának leírása, a matematikai gondolkodás megértése stb.