A szülők szerepe és lehetőségei a szenzoros integráció fejlesztésében
A gyermekek optimális esetben pontosan érzik, hogy mire van szükségük az idegrendszerük fejlődéséhez, anélkül, hogy tankönyveket olvasnának róla. Elkezdik testüket, testrészeiket próbálgatni, minden nap tanulnak újat környezetükről valamennyi érzékelési területen keresztül. Játékos tevékenységeikkel strukturálják és fejlesztik az idegrendszerüket és képességeiket. Egy-egy tevékenységet addig-addig gyakorolnak, amíg be nem épül teljesen a mozgásos repertoárjukba. Sokszor megfigyelhetjük, hogy a gyermek játékait, éppen aktuális felfedezett mozgásformát a végtelenségig képes ismételni. Az ismétlések során az újonnan megszületett idegrendszeri kapcsolatok megerősödnek, míg végül az adott cselekvés során érkező ingerek feldolgozása pillanatok alatt megtörténik. Folyamatos kíváncsiság hajtja őket, tevékenységeik örömet szereznek számukra.
A folyamat természetességét befolyásolják különböző tényezők, melyek lehetnek idegrenszeri és pszichés eredetűek. Vannak gyermekek, akik nem bíznak belső megérzéseikben, bizonytalanokká és bátortalanokká válnak. Vannak olyan gyermekek, akik túlérzékenyek, a környezetük nem érti érzéseiket és a reakcióikat. Előfordulhat, hogy bizonyos területen átlagon felüli képességekkel rendelkeznek, míg máshol kompenzációs stratégiákat használnak. Ezekben az esetekben különösen fontos, hogy észrevegyük és megértsük a gyermek jelzéseit, és azokból a helyes következtetéseket vonjuk le.
Szülőként az a feladatunk, hogy bármilyen gyermekünk is van, egy biztonságos, elfogadó, optimális követelményeket támasztó környezetet biztosítsunk számukra. Fontos, hogy a gyermek erősségeire építsünk, ne támasszunk irreális elvárásokat felé. Például az ügyetlen gyermekre ne bízzunk olyan feladatokat, amiben kudarcélménye lehet, ezzel nem a fejlődését, hanem a tőlterhelődését garantáljuk.
Az észlelés fejlesztésének lehetőségei
Minden észlelés alapja a tapintott ingerek helyes feldolgozása. Ha a gyermek mindent megfog vagy állandóan testi közelséget keres, akkor több taktilis ingerrel kell erősítenünk a gyermeket. Adjuk meg a testi közelséget a gyermeknek, olyan gyakran és olyan sokáig, amíg ő kívánja. Szorítsuk magunkhoz, vegyük fel az ölünkbe, ha ő ezt szeretné! Engedjük, hogy sokat találkozzon vízzel, homokkal. Fürdéskor mossuk le külön mosdószivaccsal lassan és erősen, majd hagyjunk időt a törölközésre és átdörzsölhetjük külön olajjal vagy krémmel. Hagyjuk, hogy a gyermek mindent többször megtapogasson, megfogjon, ezáltal folyamatosan információval gazdagodik környezetéről. Varrjunk kisebb és nagyobb zsákocskákat, töltsük meg babbal, lencsével vagy homokkal azokat. A gyermek ki- és berakosgathatja ezeket, lehet őket dobni és elkapni. Ezzel az egész test észlelését tudja nagymértékben javítani.
Ha azt látjuk, hogy a gyermekünk állandóan mozgásban van, ugrabugrál, nehéz egy helyben nyugodtan ülnie, a háttérben nagy valószínűséggel az áll, hogy a saját testéből érkező ingereket kevésbé érzékeli és ezért folyamatosan keresi az intenzívebb mozgásos élményeket a testének, egyensúlyi helyzetének érzékeléséhez. Ilyen esetben engedjük, hogy a gyermek minél többet mozogjon, ugráljon, és segítsük, hogy olyan mozgásformákat tudjon végezni, ahol intenzíven használja a testét, erősebb testi ingerek érik, erőt fejthet ki, pl. húzhat, tolhat nehezebb dolgokat. Segít a sok hintázás, hintáztatás, kisebb gyermekeket a térdünkön, hátunkon ültetve. Ha megoldható, érdemes otthon is felszerelni egy hintát vagy függőágyat, olyan magasságban, hogy a gyermek önállóan is ki-be tudjon szállni és magától meg tudja állítani azt. Hasznosak az intenzívebb testi játékok, mint a birkózás, kiszabadulás a szorításból. Fantasztikus segítő eszköz a trambulin, de a rugós matracok is jók az ugrálásra.
Figyeljük a hétköznapok adta lehetőségeket! Ha a gyermekkel várakozunk valahol, támogassuk, hogy ott ugráljon, egyensúlyozzon, egyik lábáról a másikra billegjen, vagy ami épp a helyzetben megengedhető. Keressük a lépcsőket, kiszögelléseket, és egyéb lehetőségeket, ahonnan leugorhat, vagy amin egyensúlyozva végig mehet.
A testérzékelést tovább építik az érzékszerveinken keresztül, tapintás, látás, hallás, szaglás és ízlelés útján érkező tapasztalatok. Fontos, hogy a gyermeknek bőséges lehetősége legyen a tapasztalatszerzésre ezeken a területeken. Adjunk a gyermeknek időt, teret és anyagot a felfedezéseikhez, pl. a konyhában ételkészítésnél vagy a szabadban föld, víz, levegő, tűz megtapasztalásánál. Beszélgessünk a gyermekkel a felfedezéseiről, segítsük, hogy meg tudja fogalmazni tapasztalatait.
A szenzoros integrációs terápia egy biztonságos környezetet nyújt a gyermek számára, ahol kudarcélmény nélkül juthat el sikerélményekhez és tanulja meg feldolgozni, integrálni a különböző típusú ingereket. Azonban a szenzoros integráció fejlődését nem csak terápiás környezetben tudjuk elősegíteni. A környezet, mozgásos játékok adta lehetőségek otthoni, óvodai, iskolai kihasználása hozzájárul a terápia sikeréhez.
Forrás:
Rega Schaefgen: Sensorische Integration; 1994, Lüchow
Sally Goddard: Reflexek, tanulás és viselkedés; 2006, Budapest