Szeptember végére már kialakulnak a csoportfoglalkozások/órarend, a gyerekek ismerik a pedagógusokat, lassan megszokják az új csoportot vagy osztályt, mégis sok szülő azt tapasztalja, hogy a gyereke délutánra nagyon elfárad, ingerlékenyebb, nehezebben kezd hozzá a feladatokhoz, vagy estére egyszerűen elege lesz mindenből. ADHD-s és autista gyerekeknél ez az időszak különösen megterhelő lehet.

Az iskolába vagy óvodába való visszatérés jóval többet jelent annál, mint hogy újra korán kell kelni. A gyereknek egész nap alkalmazkodnia kell egy meghatározott napirendhez, egyik tevékenységről a másikra kell váltania, figyelnie kell, követnie az utasításokat, észben tartania a feladatait, és közben folyamatosan igazodnia kell a körülötte lévőkhöz.

ADHD esetén azok a végrehajtó funkciók is érintettek lehetnek, amelyek a tervezésben, a figyelem szabályozásában, a munkamemóriában, a feladatok elkezdésében és a tevékenységek közötti váltásban vesznek részt. Emiatt egy felnőtt számára egyszerűnek tűnő reggeli készülődés valójában sok egymás után következő feladatot jelent: felöltözni, megreggelizni, összepakolni, észben tartani, mi hiányzik még, majd időben elindulni.

És nem feltétlenül a feladat a legnehezebb.

Előfordulhat például, hogy a gyerek tíz perc alatt megírná a leckét, mégis húsz percig tart, mire egyáltalán elkezdi. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy húzza az időt vagy egyszerűen nincs kedve hozzá. Pedig lehet, hogy éppen az átállás nehéz: abba kell hagynia azt, amit csinált, elő kell vennie a megfelelő felszerelést, fejben át kell kapcsolnia egy másik tevékenységre, és el kell indítania a feladatot. Sok gyereknél ez több energiát kíván, mint amennyit kívülről látunk.

Autista gyerekeknél másféle terhelések is hozzáadódhatnak az iskolai naphoz. A zaj, a sok ember, a társas helyzetek értelmezése, a váratlan változások vagy akár az is, hogy folyamatosan figyelni kell arra, mikor mit várnak el tőlük, önmagában is fárasztó lehet. Egy teremcsere, egy helyettesítő tanár vagy egy elmaradó óra számunkra apróságnak tűnhet, miközben a gyereknek újra kell szerveznie azt, amire fejben már felkészült.

„De az iskolában semmi baja”

Ezt a mondatot sok szülő hallja.

A gyerek az iskolában dolgozik, követi a szabályokat, nincs vele különösebb probléma, otthon pedig egy apróság miatt sírni vagy kiabálni kezd, összeveszik a testvérével, vagy hallani sem akar a házi feladatról.

Fontos, hogy a látható viselkedés nem mindig mutatja meg, mekkora erőfeszítésbe került a gyereknek az adott nap. Lehet, hogy az iskolában valóban együttműködött, közben viszont rengeteg energiát fordított arra, hogy figyeljen, alkalmazkodjon, kezelje a zajt és a társas helyzeteket, vagy egyszerűen tartsa magát az elvárásokhoz.

Vagyis az, hogy „az iskolában minden rendben volt”, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az iskolai nap könnyű is volt számára.

Ez azért fontos különbség, mert egészen máshogy reagálunk egy gyerekre, ha azt gondoljuk, hogy egész délután „rosszul viselkedik”, mint akkor, ha észrevesszük, hogy elfogytak az aznapi tartalékai.

A kiborulás oka nem mindig az, ami közvetlenül előtte történt

Ha este abból lesz hatalmas jelenet, hogy nem a megszokott pohár került az asztalra, könnyű azt gondolni, hogy a pohár a probléma. Pedig érdemes néha visszanézni néhány órát.

Mi történt aznap?

Lehet, hogy reggel kapkodni kellett, az iskolában helyettesítő tanár volt, elmaradt egy megszokott óra, túl hangos volt az ebédlő, konfliktusa volt egy osztálytársával, hazafelé pedig még be kellett menni a boltba. Ezek külön-külön talán kezelhető helyzetek voltak, együtt azonban már soknak bizonyulhattak.

Ha rendszeresen nehezek a délutánok vagy esték, érdemes egy ideig nemcsak magát a kiborulást figyelni, hanem azt is, milyen volt az azt megelőző néhány óra. Gyakran így rajzolódik ki, mi terheli meg igazán a gyereket.

Nem minden pihenés pihentető

Hazaérkezés után sokszor rögtön kérdezünk: Mi volt az iskolában? Mit ettél? Feleltél? Van házi? Holnapra kell vinni valamit?

Szülőként ezek teljesen természetes kérdések. Egy elfáradt gyerek számára azonban újabb feladatokat jelenthetnek: fel kell idéznie a nap eseményeit, sorrendbe kell rendeznie őket, meg kell fogalmaznia a választ, és közben újabb információkat kell feldolgoznia.

Ugyanezért nem minden olyan délutáni program jelent pihenést, amelyet mi annak gondolunk. Egy gyors bevásárlás, egy különóra vagy egy családi program is járhat zajjal, várakozással, alkalmazkodással és újabb váltásokkal.

Érdemes kitapasztalni, mi az, ami valóban segít az adott gyereknek leereszteni az iskolai nap után. Van, akinek mozgás kell, másnak csend, zene, evés, egy megszokott játék vagy egyszerűen egy kis idő, amikor senki nem kér tőle semmit.

Ne feltétlenül a házi feladat legyen az első

Sok családban logikusnak tűnik, hogy előbb legyen kész a lecke, és csak utána jöjjön a pihenés. Ez sok gyereknél működik is. Másoknál viszont éppen az ellenkező sorrend válik be.

Ha a gyerek már az iskolában felhasználta a figyelmi- és önszabályozási kapacitásának jelentős részét, lehet, hogy szüksége van egy kis időre, mielőtt újra teljesíteni tud. Ez nem feltétlenül fél délutánnyi képernyőidőt jelent. Néha húsz-harminc perc nyugalom, evés vagy mozgás is elég ahhoz, hogy könnyebben menjen az átállás.

A kiszámíthatóság ezen a ponton is segíthet. Ha a gyerek tudja, hogy hazaérkezés után eszik, utána van fél óra szabadideje, majd következik a tanulás, kevesebb energiát kell arra fordítania, hogy folyamatosan alkalmazkodjon ahhoz, mi történik vele.

Érdemes megnézni, mennyi minden fér bele egy délutánba

Ha szeptember végére azt látjuk, hogy a gyerek rendszeresen elfárad, érdemes végiggondolni, mekkora terhelést jelent számára egy átlagos hétköznap az iskolával együtt. Lehet, hogy egyszerűen túl sok minden követi egymást pihenő nélkül.

Hány délután van különóra vagy fejlesztés? Mennyi idő marad úgy otthon lenni, hogy nincs következő feladat? Mikor van lehetősége szabadon játszani, elmélyülni abban, ami érdekli, vagy egyszerűen csak pihenni? Mennyi idő jut alvásra?

Ezek egyszerű kérdéseknek tűnnek, de segíthetnek észrevenni, hol lehetne a környezetet és a napi ritmust jobban a gyerek szükségleteihez igazítani.

Természetesen nem minden fáradtságot, ingerlékenységet vagy kiborulást magyaráz az ADHD vagy az autizmus. Egy gyerek lehet kialvatlan, éhes, szoronghat egy dolgozat miatt, lehet konfliktusa valamelyik társával, vagy történhetett valami az iskolában, amiről még nem beszélt. Ha a nehézségek tartósan fennállnak vagy erősödnek, a gyerek rendszeresen nem akar iskolába menni, jelentősen megváltozik az alvása vagy az étkezése, erős szorongás jelenik meg, illetve a korábbiakhoz képest feltűnően megváltozik a mindennapi működése, érdemes a pedagógussal és szükség esetén szakemberrel is beszélni.

ADHD-s és autista gyerekeknél a szeptemberi visszaállás hosszabb időt vehet igénybe. Érdemes figyelni arra, hogy a nap mely részei fárasztják el leginkább a gyereket, és ahol lehet, egy kicsit könnyíteni a terhelésén. Sokszor már az is segít, ha több idő jut a reggeli készülődésre, hazaérkezés után pihenhet egy keveset, vagy kiszámíthatóbbá tesszük az esti rutint.