A Mozgáskotta egy tudományosan megalapozott, komplex fejlesztő módszer, amelyet Dr. Bálint Ildikó gyógypedagógus és mozgásfejlesztő terapeuta dolgozott ki. A módszer alapja, hogy a mozgás és az idegrendszer fejlődése szorosan összefügg: a testi mozgásminták tudatos gyakorlása, variálása és térben való leképezése közvetlenül hozzájárul az idegrendszeri kapcsolatok megerősítéséhez, az észlelési, figyelmi és tanulási folyamatok harmonizálásához.
A Mozgáskotta elnevezés arra utal, hogy a mozgásokat – a zenei kottához hasonlóan – vizuális jelek segítségével rögzítik és olvassák a gyerekek. A különböző formák, színek és irányok egy-egy mozgáselemnek felelnek meg (pl. lépés, ugrás, forgás, kar- vagy törzsgyakorlat), így a gyermek látja, követi és megérti a mozgás struktúráját, mielőtt kivitelezi. Ez a fajta szimbolikus leképezés egyszerre fejleszti a téri tájékozódást, a vizuális figyelmet és a munkamemóriát, miközben erősíti a test és az elme közötti kapcsolatot.
A foglalkozások során a gyerekek különféle taktilis (tapintási), proprioceptív (mozgásérzékelési) és vesztibuláris (egyensúlyi) ingereket kapnak, amelyek segítik az idegrendszeri érést és a szenzoros integráció fejlődését. A mozgáskottás feladatok mellett légzéstechnikákat, relaxációs és stresszkezelő gyakorlatokat is tanulnak, amelyek elősegítik a feszültségoldást és a testi tudatosságot.
A módszer komplexitása abban rejlik, hogy egyszerre fejleszti a nagy- és finommozgásokat, a figyelmet, a ritmusérzéket, a téri tájékozódást, a memóriafolyamatokat és az önszabályozást. Mindez játékos, de strukturált formában történik, ami különösen előnyös azoknak a gyerekeknek, akiknek nehézséget okoz a koncentráció, az impulzuskontroll vagy a mozgáskoordináció.
A Mozgáskotta hatékonyan alkalmazható autizmus spektrumzavar, figyelemzavar (ADHD), tanulási zavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia), valamint szenzoros feldolgozási zavarok esetén is. A módszer jól illeszkedik a komplex gyógypedagógiai fejlesztésekbe, és kiegészíti más mozgásterápiás eljárásokat, mint például az Ayres-terápiát vagy a TSMT-t.
A foglalkozások strukturált menete és vizuális rendszere biztonságot ad a gyermeknek: segít előre látni az eseményeket, kiszámítható keretet teremt, és fokozza a tanulási motivációt. A vizuális jelrendszernek köszönhetően a gyerekek nem csupán „végrehajtják” a mozgásokat, hanem tudatosítják, szervezik és értik is, amit csinálnak – ez pedig a tanulás és a viselkedésszabályozás egyik kulcsa.